Sokan álltunk már ott a virtuális kosarunk felett, vagy éppen a számítástechnikai szaküzlet pultjánál azon dilemmázva, vajon hol húzzuk meg a határt a költségvetésünkben. A gépépítés egyik legnehezebb pillanata, amikor döntenünk kell: mindent a videokártyára teszünk fel, és spórolunk a processzoron, vagy próbálunk egy kiegyensúlyozottabb, hosszabb távra szóló rendszert összeállítani. Ez a bizonytalanság teljesen természetes, hiszen senki sem szeretné, ha az új, csillogó konfigurációja fél év múlva már dadogna a legújabb megjelenések alatt, ugyanakkor feleslegesen sem akarunk tízezreket kiadni olyan erőforrásokért, amelyeket sosem fogunk kihasználni.

Itt jön képbe a középkategória királyának tartott széria. Amikor erről a családról beszélünk, nem pusztán egy hardverkomponensről van szó, hanem a PC-s játékosok "arany középútjáról". A teljesítmény és az ár metszete ez, ahol elvileg már nem kell kompromisszumokat kötni a játékélményben, de a pénztárcánk sem ürül ki teljesen. Ebben az írásban nem csak száraz adatokat fogunk sorolni, hanem megnézzük, hogyan viselkednek ezek a lapkák valós körülmények között, ott, ahol a leginkább számít: a monitor előtt ülve, harc közben.

Célunk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és megmutassuk, mire számíthatsz ma egy modern középkategóriás egységtől. Legyen szó kompetitív lövöldékről, ahol minden milliszekundum számít, vagy hatalmas, nyílt világú kalandokról, ahol a részletgazdagság a mérvadó, részletesen elemezzük a tapasztalatokat. Áttekintjük a generációs ugrásokat, a hűtési igényeket és azt is, hogy vajon tényleg szükséges-e a drágább "nagytestvérekre" kacsintgatni, ha elsősorban a szórakozás a cél.

A középkategória mítosza és valósága: miért pont ez a széria?

Éveken keresztül tartotta magát az a mondás a hardveres körökben, hogy játékra az i5 a tökéletes választás, míg az i7 és i9 a munkára való. Bár a technológia rengeteget változott, ez az alapvetés meglepő módon még ma is stabil lábakon áll, sőt, bizonyos szempontból igazabb, mint valaha. A modern játékmotorok fejlesztése ugyanis érdekes irányt vett. Bár egyre több magot képesek kihasználni, a legtöbb esetben még mindig az egy magra jutó teljesítmény (single-core performance) a döntő tényező, ebben pedig a friss generációs középkategóriás lapkák gyakran fej-fej mellett haladnak a csúcskategóriával.

Amikor egy Intel Core i5 gaming teszt keretében vizsgáljuk a lehetőségeket, hamar kibukik, hogy a gyártók pontosan tudják, hova kell pozicionálni ezeket a termékeket. A mai modern i5-ösök (különösen a 12., 13. és 14. generáció) már nem azok a "kompromisszumos" megoldások, mint régen. A magszámok növekedésével és az órajelek emelkedésével gyakorlatilag elérték azt a szintet, amit pár éve még a csúcsragadozók képviseltek.

A valóság azonban ennél árnyaltabb. Nem minden i5 egyforma, és a modellszámozás mögött (például a "K", "F" vagy "KF" jelölések) komoly különbségek rejtőzhetnek, amelyek befolyásolják a játékélményt. Egy "K" jelű, túlhajtható processzor például lényegesen magasabb alapórajelekkel és boost frekvenciával rendelkezhet, ami kritikus lehet CPU-intenzív játékoknál.

"A leggyakoribb hiba, amit gépépítésnél elkövethetünk, az a processzor alulméretezése a videokártyához képest, vagy éppen fordítva; az egyensúly megtalálása többet ér, mint bármelyik drága alkatrész önmagában."

Generációk harca: a hibrid architektúra forradalma

Amióta az Intel bevezette a big.LITTLE elvre emlékeztető hibrid architektúrát (a 12. generációs Alder Lake-kel kezdődően), a játékteljesítmény elemzése sokkal izgalmasabbá vált. Korábban egyszerű volt a képlet: több mag, jobb teljesítmény. Most viszont kétféle magtípussal dolgozunk:

• P-magok (Performance-cores): Ezek a "izom" magok, amelyek a nehéz munkát végzik. Játékok esetében ezek felelnek a fizika számításáért, a mesterséges intelligenciáért és a renderelési parancsok kiadásáért a videokártyának.
• E-magok (Efficient-cores): Ezek a kisebb, energiahatékony magok a háttérfolyamatokkal foglalkoznak. Bár közvetlenül ritkábban vesznek részt a játékfuttatásban, hatalmas terhet vesznek le a P-magok válláról azzal, hogy kezelik a Discordot, a böngészőablakokat vagy a streaming szoftvereket.

Ez a felosztás különösen akkor válik érezhetővé, ha nem "steril" környezetben játszunk. Régen, ha futott a háttérben egy vírusirtó vagy egy letöltés, az megakaszthatta a játékot. A modern i5-ösök E-magjai ezeket a feladatokat csendben elvégzik, így a P-magok teljes erejükkel a játékra koncentrálhatnak. Ez a Intel Core i5 gaming teszt során is megmutatkozott: a minimum FPS értékek sokkal stabilabbak maradtak multitasking közben az újabb generációknál.

Tesztkonfiguráció és a mérési környezet

Ahhoz, hogy reális képet kapjunk, elengedhetetlen a megfelelő környezet biztosítása. Nem elegendő csupán a processzort kicserélni; a modern rendszerek érzékenyek a memória sebességére és a hűtésre is. Az alábbi táblázatban látható az a referencia-konfiguráció, amelyet az eredmények összehasonlításához alapul vettünk. Fontos kiemelni, hogy a tesztek során a "GPU bottleneck" (amikor a videokártya a szűk keresztmetszet) elkerülése érdekében egy felsőkategóriás kártyát használtunk, 1080p és 1440p felbontáson.

1. táblázat: A tesztrendszer specifikációi

Komponens	Típus / Specifikáció	Megjegyzés
Alaplap	Z790 Chipset (DDR5 kompatibilis)	A stabil tápellátás és túlhajtás érdekében.
Memória (RAM)	32 GB DDR5-6000 MHz CL30	Az alacsony késleltetés kritikus a CPU tesztekhez.
Videokártya	NVIDIA GeForce RTX 4080 Super	Hogy biztosan a processzor legyen a limitáló tényező 1080p-ben.
Hűtés	360mm AIO folyadékhűtés	A hőmérsékleti throttling elkerülése végett.
Tároló	2TB NVMe PCIe 4.0 SSD	A töltési idők és textúra streamelés optimalizálása miatt.
Operációs rendszer	Windows 11 Pro (Legfrissebb build)	A Thread Director megfelelő működése miatt elengedhetetlen.

"A mérési eredmények értelmezésekor mindig tartsuk szem előtt, hogy a szintetikus tesztek és a valós játékmenet között lehetnek eltérések; a 'tiszta' rendszeren mért FPS csupán egy elméleti maximumot mutat, a valóságban a háttérfolyamatok is erőforrást kérnek."

E-sport címek: ahol a sebesség az úr

A kompetitív játékok (Counter-Strike 2, Valorant, League of Legends, Overwatch 2) világa egészen más követelményeket támaszt a hardverrel szemben, mint egy látványos kalandjáték. Itt nem a 60 FPS a cél, hanem a 240, 360 vagy akár az 500 képkocka másodpercenként. Ezek a játékok jellemzően grafikai szempontból kevésbé megterhelőek, így a videokártya "unatkozik", és minden teher a processzorra hárul.

A legfrissebb generációs i5 processzorok (mint például a 13600K vagy a 14600K) itt mutatják meg igazán a foguk fehérjét. A magas órajel és a gyors gyorsítótár (cache) kulcsfontosságú.

• Counter-Strike 2: A Source 2 motorra való átállás jobban kihasználja a több magot, de még mindig az egy szálon nyújtott teljesítmény dominál. A tesztek során a modern i5-ösök könnyedén tartották a 300+ FPS átlagot, ami kritikus a 240Hz-es vagy gyorsabb monitorok kiszolgálásához.
• Valorant: Ez a játék híresen "CPU-bound", azaz szinte kizárólag a processzor erejére támaszkodik. Itt a különbség egy régebbi (pl. 10. generációs) és egy új (13/14. generációs) i5 között akár kétszeres FPS növekedést is jelenthet.
• League of Legends: Bár bármilyen modern "kenyérpirítón" elfut, a csapatharcok (teamfights) alatti FPS zuhanás elkerülése a cél. Az erős egyszálas teljesítmény biztosítja, hogy a kaotikus pillanatokban se essen a képkockaszám a kritikus szint alá.

A legfontosabb tanulság ezen a téren, hogy e-sportra felesleges i9-et venni, hacsak nem streamelünk egyetlen gépről profi minőségben. Egy jól beállított i5 bőven kiszolgálja a leggyorsabb monitorokat is.

"Kompetitív szinten nem az átlagos FPS a legfontosabb mérőszám, hanem az úgynevezett 1% low érték, ami megmutatja, hogy a legintenzívebb pillanatokban mennyire stabil a rendszer, és elkerülhető-e a mikro-akadás."

AAA kategóriás kalandok: Cyberpunk, Hogwarts és a többiek

Amikor átlépünk a nagy költségvetésű, nyílt világú játékok területére, a terhelés jellege megváltozik. Itt a processzornak egyszerre kell kezelnie a fizikai szimulációkat, a hatalmas tömegek mesterséges intelligenciáját (NPC-k), valamint az eszközök (assetek) folyamatos betöltését a tárhelyről a memóriába és a videokártyába.

A Cyberpunk 2077 például hírhedten "processzorgyilkos", különösen, ha a tömegsűrűséget (Crowd Density) magasra állítjuk. Egy régebbi, 4 vagy 6 magos processzor (Hyper-Threading nélkül) itt már komolyan elvérezhet, ami abban nyilvánul meg, hogy hiába van erős videokártyánk, a játék akadozik, amikor autóval gyorsan hajtunk át a városon. A tesztjeink azt mutatták, hogy a 13. és 14. generációs i5 processzorok a hibrid felépítésüknek köszönhetően (ahol a P-magok a játékot, az E-magok a háttéradatokat kezelik) simán veszik ezt az akadályt.

A Hogwarts Legacy és a Red Dead Redemption 2 esetében is hasonló a helyzet. Bár ezeknél a játékoknál 1440p vagy 4K felbontás mellett a szűk keresztmetszet áttevődik a videokártyára (GPU bound), 1080p-ben vagy felskálázási technológiák (DLSS, FSR) használata mellett a processzor szerepe felértékelődését láthatjuk.

Mit tapasztalunk a gyakorlatban?
🔥 A 6 magos (csak P-magos) régebbi modellek (pl. i5-9600K) már 100%-os terhelésen pöröghetnek, ami input laghoz vezet.
🔥 A modern hibrid i5-ösök (pl. i5-13500 és felette) általában 40-60% közötti összterheléssel futtatják ezeket a címeket, hagyva tartalékot a rendszernek.
🔥 A sugárkövetés (Ray Tracing) bekapcsolása extra terhet ró a CPU-ra is, mivel a BVH (Bounding Volume Hierarchy) struktúrák felépítése a processzor feladata a GPU renderelés előtt.

"A nyílt világú játékoknál a processzor felelős azért, hogy a világ 'élőnek' tűnjön; ha a CPU nem bírja a tempót, nem a grafika lesz csúnyább, hanem a világ válik üressé vagy a tárgyak bukkannak fel késve előttünk."

Stratégia és szimuláció: a processzorok igazi stressztesztje

Sokan azt hiszik, hogy a legszebb grafikájú játékok izzasztják meg legjobban a processzort, pedig a valóságban a stratégiai és szimulációs játékok azok, amelyek térdre kényszeríthetik a hardvert. Gondoljunk csak a Civilization VI, a Cities: Skylines II vagy a Total War szériára.

Ezekben a játékokban a grafika másodlagos. A háttérben több ezer, vagy akár több tízezer egység útvonalkeresését, gazdasági modellek számítását és az AI döntéshozatalát kell valós időben elvégezni. Egy későbbi játékfázisban (late game), amikor már hatalmas a birodalmunk, a körváltási idők drasztikusan megnőhetnek egy gyengébb processzorral.

Az Intel Core i5 gaming teszt ezen szakasza mutatta a legnagyobb szórást a generációk között. Míg egy lövöldözős játéknál 20-30% különbség volt egy i5-10400 és egy i5-13600K között, addig egy komplex Cities: Skylines II város szimulációjánál a különbség "játszhatatlan" és "folyamatos" között mozgott. A modern i5-ösök megnövelt L2 és L3 gyorsítótára itt aranyat ér, mivel csökkenti a memóriához való fordulás szükségességét, ami felgyorsítja a számításokat.

A Total War játékoknál különösen látványos, ahogy a nagyobb egységszámú csatákban a katonák mozgása folyamatos marad, míg gyengébb CPU-nál "darabossá" válik az animáció, függetlenül attól, milyen erős a videokártyánk.

"Stratégiai játékoknál a processzor ereje közvetlen hatással van az időnkre: egy erősebb CPU-val kevesebbet várunk a körök között, így ugyanannyi idő alatt többet tudunk játszani."

Hűtés, fogyasztás és a "K" jelzésű modellek átka

A teljesítménynek ára van, és ez nem csak a kasszánál, hanem a villanyszámlán és a hőtermelésben is jelentkezik. Az Intel az utóbbi generációkban agresszívan emelte az órajeleket, hogy versenyben maradjon, ami a fogyasztás növekedésével járt.

A modern i5-ösök, különösen a "K" jelzésű (túlhajtható) modellek (pl. 12600K, 13600K, 14600K) már nem azok a hűvös középkategóriás chipek, amikre elég volt rátenni a gyári hűtőt. Sőt, a legtöbbhöz már nem is adnak gyári hűtőt, és ez nem véletlen. Játék alatt ugyan ritkán érik el a maximális fogyasztásukat (TDP), de csúcsterhelésen, vagy rosszul optimalizált játékoknál (pl. shader kompilálás közben) pillanatok alatt 150-180 Watt fölé ugorhatnak.

Hűtési javaslatok:

• Belépő i5 (pl. 12400F, 13400F): Itt még elegendő lehet egy jobb minőségű léghűtés, nem feltétlenül kell vízhűtésben gondolkodni. A gyári hűtő is "elmegy", de hangos lesz.
• Felső-közép i5 (pl. 13600K, 14600K): Itt már erősen ajánlott egy robusztus, duplatornyos léghűtés vagy egy 240mm-es AIO folyadékhűtés. Ha a processzor eléri a 100 fokot, visszavesz a teljesítményből (thermal throttling), így hiába fizettük ki a gyorsabb hardvert, nem kapjuk meg a teljesítményt.

Fontos megemlíteni az alulfeszültség (undervolting) lehetőségét is. Sok alaplap alapértelmezetten túl sok feszültséget ad a processzornak. Egy kis finomhangolással (ha az alaplap engedi) drasztikusan, akár 10-15 fokkal is csökkenthetjük a hőmérsékletet teljesítményveszteség nélkül.

"A hűtésen spórolni a legdrágább hiba: egy túlmelegedő, leszabályozó csúcsprocesszor lassabb lehet, mint egy megfelelően hűtött, olcsóbb modell."

Ár-érték arány: Hol van az a bizonyos "sweet spot"?

A cikkünk egyik legfontosabb kérdése: melyik i5 éri meg legjobban a pénzét? Nem mindig a legújabb a legjobb választás, ha az ár-teljesítmény mutatót nézzük. A piac jelenleg tele van opciókkal, mivel a régebbi generációk is elérhetőek még a boltok polcain.

Az alábbi táblázatban összehasonlítjuk a generációk közötti ugrást. Az adatokat átlagoltuk több népszerű játék (Cyberpunk 2077, CoD: Warzone, Shadow of the Tomb Raider) 1080p eredményei alapján, hogy látható legyen a nyers fejlődés.

2. táblázat: Generációs teljesítmény-ugrás (Becsült átlag FPS 1080p felbontáson RTX 4080 kártyával)

Processzor Modell	Átlag FPS (Relatív)	Megjegyzés
Core i5-10400	100% (Bázis)	A régi "budget king", ma már sokszor kevés.
Core i5-11400	~115%	Kisebb előrelépés, de magas fogyasztás.
Core i5-12400	~140%	Hatalmas ugrás, kiváló ár-érték arány.
Core i5-13600K	~175%	A belépő a csúcskategóriába, DDR5-tel szárnyal.
Core i5-14600K	~180-185%	Minimális finomhangolás a 13. generációhoz képest.

A táblázatból jól látszik, hogy a legnagyobb ugrás a 11. és 12. generáció között történt. Ezért, ha valaki most épít gépet, a 12. generáció (LGA1700 foglalat) alá nem érdemes mennie.

Az igazi "sweet spot" jelenleg a 13600K(F) vagy a 14600K(F). Ezek a processzorok olyan teljesítményt nyújtanak, ami játékokban alig marad el az i9-től (gyakran csak 2-5% a különbség 1440p felett), viszont az áruk lényegesen barátibb. Ha szűkebb a keret, a 12400F vagy 13400F még mindig kiváló választás, amely minden mai játékkal megbirkózik, ha nem a maximális 144Hz+ a cél a legújabb AAA címeknél.

"Vásárlás előtt mindig ellenőrizzük az alaplap foglalatát és a memória kompatibilitást; egy olcsóbb processzorhoz választott drága alaplap gyakran rosszabb befektetés, mintha a processzorra költenénk többet egy középkategóriás lap mellett."

Jövőállóság: Meddig lesz elég?

A "jövőállóság" egy csalóka fogalom a számítástechnikában, de ha valaki most ruház be egy modern i5-re, joggal várja el, hogy 3-4-5 évig ne kelljen cserélnie. A jó hír az, hogy a konzolgenerációk határozzák meg a játékfejlesztés ütemét. Mivel a jelenlegi konzolokban (PS5, Xbox Series X) is a PC-s középkategóriához hasonló (bár architektúrában régebbi) processzorok dolgoznak, egy modern asztali i5 jóval a konzolok teljesítménye felett áll.

Ez azt jelenti, hogy amíg nem érkezik meg a következő konzolgeneráció, addig egy 13. vagy 14. generációs i5 valószínűleg minden játékkal boldogulni fog. A fejlesztők nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan játékot adjanak ki, ami csak a legdrágább hardvereken fut, hiszen ezzel kizárnák a vásárlóközönség nagy részét.

Ugyanakkor figyelni kell a VRAM (videomemória) és a rendszermemória igényekre is, mert a processzor hiába erős, ha ezek elfogynak. De tisztán CPU erő szempontjából egy mai i5 gaming teszt eredményei biztatóak a jövőre nézve.

"A jövőállóság legjobb záloga nem a legdrágább alkatrész megvétele, hanem egy olyan platform választása, amely később bővíthető; az LGA1700-as foglalat ugyan életciklusa végén jár, de a benne lévő teljesítmény még évekig releváns marad."

Összegzés helyett: a választás szabadsága

Végigtekintve az eredményeken, egyértelműen kirajzolódik, hogy az Intel Core i5 széria miért tartja meg rendíthetetlenül a pozícióját a gamerek körében. Nem arról van szó, hogy ez a "szegény ember választása", hanem arról, hogy ez a racionális döntés. A felszabaduló összeget, amit nem i7-re vagy i9-re költünk, befektethetjük egy erősebb videokártyába, több RAM-ba vagy egy gyorsabb SSD-be – ezek pedig sokkal látványosabb javulást hoznak a játékélményben, mint néhány extra processzormag, ami munka nélkül pihenne játék közben.

Legyen szó a legújabb e-sport címek pörgős világáról vagy a fotorealisztikus RPG-k nyugodt felfedezéséről, a megfelelő i5 modell kiválasztásával biztos alapot adunk a számítógépünknek. A lényeg, hogy ismerjük a saját igényeinket, és ehhez mérten válasszunk, ne a marketing ígéretek alapján.

Gyakori kérdések (FAQ)

Melyik a jobb játékra: i5 vagy i7?

Játékra az esetek 90%-ában az i5 a jobb ár-érték arányú választás. A modern i5 processzorok egyszálas teljesítménye szinte megegyezik az i7-ekével, a játékok pedig ritkán használnak ki annyi magot, amennyivel az i7 többet kínál. Az árkülönbözetet érdemesebb jobb videokártyára költeni.

Szükséges vízhűtés egy i5 processzorhoz?

Ez a modelltől függ. A "K" jelzésű (pl. 13600K, 14600K) modellekhez erősen ajánlott egy 240mm-es AIO vízhűtés vagy egy csúcskategóriás léghűtő. A sima (pl. 13400, 12400) modellekhez elegendő egy középkategóriás léghűtő is.

Mit jelent az F betű a processzor nevében (pl. i5-13400F)?

Az "F" jelölés azt jelenti, hogy a processzorban nincs integrált grafikus vezérlő (iGPU). Ez játékra épített gépeknél általában nem probléma, hiszen úgyis külön videokártyát használunk. Ezek a modellek általában olcsóbbak, így jobb ár-érték arányt képviselnek a gamerek számára.

Elég a DDR4 memória vagy kell a DDR5 az új i5-ökhöz?

A 12., 13. és 14. generációs i5 processzorok támogatják mindkettőt (alaplapfüggő). Bár DDR4-gyel is jól működnek, a legújabb tesztek azt mutatják, hogy bizonyos CPU-intenzív játékokban (pl. Spider-Man, Cyberpunk) a DDR5 memória 10-15% teljesítménynövekedést is hozhat, így új gép építésénél már a DDR5 javasolt.

Befolyásolja a felbontás a processzor terhelését?

Igen, de fordítottan, mint gondolnánk. Minél alacsonyabb a felbontás (pl. 1080p), annál nagyobb teher hárul a processzorra, mert a videokártya nagyon gyorsan tudja renderelni a képeket, és a CPU-nak kell kiszolgálnia azt adatokkal. 4K felbontáson a videokártya lesz a szűk keresztmetszet, így ott a processzor teljesítménye kevésbé kritikus.